Sok élethelyzetben kötődhetnek barátságok, mégis én úgy hiszem, hogy a gyerekkori vagy iskolai barát más, mint a többi. Ha a gyerekkori barátság kiállja az iskola és a felnőtté válás próbáit, akkor az egyik legszebb ajándék lehet a felnőtt életben. Egy olyan valós lélek kapcsolat, ahol nincs szükség semmilyen álcára. Mikor natúr valónkban smink és minden cicoma nélkül pont úgy szeretnek minket, mint ahogy a legdíszesebb napjainkon. Amikor a megértés és bizalom olyan kölcsön, hogy nem félünk még a legféltettebb titkainkat sem elásni a másik lelkének piciny kertjében, mert tudjuk hogy ott nyugalomra és csendre talál. Egy igaz és őszinte barátság minél régebbi, annál kedvesebb. Akárcsak a bor, kiállja az idő múlását. Nem csak az örömben, a bánatban is osztozik velünk és nem fél semmikor sem segítő kezet nyújtani. Ehhez a kapcsolathoz nem feltétlen kell az, hogy naponta az ember találkozzon vagy telefonáljon a másikkal, mert ez a fajta lélekkapocs egy életre és örökre szól. Nem számít, hogy napok, hetek, hónapok telnek el, mert amint megszólal a telefon és meglátjuk a kijelzőn a régi kis pajtásunk nevét, az embert átjárja az a jó érzés. Az a jó érzés, amit csakis ez az ajándék adhat nekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése