Halottak napja... régebben kirázott a hideg, amint meghallottam, amint közeledett, amint megláttam a temető bejáratot... De a változás újfent meghozta a csodát. A csodát, ami önmagunkban van. Nem azért születünk a földre, hogy másokat megváltoztassunk. Azért élünk és azért vagyunk itt, hogy mi magunk változzunk és ha mi változunk akkor minden változik. Változik a környezet, változik a hozzáállás, változnak az érzések, változnak a körülöttünk lévő emberek és ezáltal az óriási spirál által változik az egész világ is. Jó ideje már, hogy én is változom és egyre jobb és szebb dolgok történnek az életemben.
Ma már nincs hidegrázás, nincs félelem, nincs görcsösség a gyomromban, ha eljő a november. A megemlékezésnek nem kell feltétlenül szomorúnak lennie. Az ember szívében mindig is ott vannak azok a fantasztikus emberek, akik már nem a földi létben léteznek velünk. Az év minden pillanatában velünk vannak, hiszen bármikor eszünkbe juthatnak csak úgy egy mondatról, egy illatról, egy filmről, egy zenéről. Ezen a napon sem történik semmi másképpen, csupán kicsit több figyelmet szentelünk az emlékezésnek. Gyertyákat gyújtunk, kicsit renováljuk földi maradványaiknak lakhelyét és tisztelettel, szeretettel gondolunk rájuk. Ha egy pillanatra most behunyom a szemem már nem a félelem járja át a lelkem, hanem a nyugalom. A nyugalom, a szeretet és az öröm. Öröm méghozzá, azért, hogy volt alkalmam ilyen csodálatos embereket ismerni és szeretni ebben a földi világban. Egyszer pedig úgyis találkozunk még. Csak máshol, más időben, más térben, más síkon, máshogyan, másképpen, másformában... Egyetlen egy viszont ott is és akkor is állandó lesz: A Szeretet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése