Hipp Hopp pislantottam párat és elillant a múlt hónap. Eszméletlen mennyire felhúzták az idő kerekét, mintha a másodpercek gyorsabban potyognának. Mintha abba a bizonyos homokórába csak úgy zúdulnának a homokszemek, de nem szemenként, hanem csoportokat alkotva darabonként esnének a múlt mélyébe.
Ez van, amikor a kötelezettségek tornyosulnak és szinte mint egy ránk borult könyves polc, el akarnak temetni, hogy még csak levegőt se kapjunk.
... A könyveket szépen darabról darabra pakolom le magamról és bár a kezem már nagyon fárad nem hagyhatom abba a munkát. Tudom, hogyha folytatom annál könnyebb lesz a mellkasomnak, a testemnek és lassan újra friss levegőhöz juthatok. Iszonyatosan kemény munka a folyamatos pakolás. Habár az első pár könyv nem is olyan nehéz, de a vége felé már a legkisebb szótár is felér egy háromezer oldalas lexikon súlyával. Elfáradok. Érzem, hogy már nagyon, de nagyon sok könyvet leszedtem magamról és alig van hátra pár darab, még sem megy. Az erőm elhagy és egyre kevésbé kapok levegőt. Akkor egy láthatatlan erő megfogja a kezem és segít nekem. Belesúgja a fülembe, hogy gyerünk bajnok már nincs sok hátra és tiéd a győzelem, az utolsó pár méteren itt leszek veled és együtt végigcsináljuk. És akkor a hangos belülről fakadó és kitörő ordításaim közepette befejezem. Befejezem és remegő lábakkal ugyan, de felállok. Szinte újjászületek. Leporolom magamról a sok port és a dohos, szúrós, piszkos levegő után végre fellélegzem. Becsukom a szemem és beszívom az élettel teli friss levegőt az orromon, a számon keresztül, ami pontról pontra új színnel és erővel tölti ki a tüdőmet. Egy apró fénysugár melegíti az arcom és kinyitom a szemem. Kinyitom a szemem és látom, hogy a világ, a levegő, a szabadság újra az enyém. Ezt a harcot is megnyertem, de nem egyedül. Amikor már úgy éreztem nem bírom, akkor jött az a láthatatlan erő, aki felemelt és általa véghez vittem a küldetésem. Fáradt vagyok? Igen. Piszkosul nehéz volt? Igen. Újra átélném? Igen. Miért? Azért mert általa még erősebb lettem. A megpróbáltatás által éreztem, hogy bármi is van nem hagynak cserben, nem vagyok egyedül. Általa erősebb vagyok és még jobban értékelem azokat a napokat és perceket, mikor a szabadság friss levegőjét gondtalanul szívhatom magamba....
Előre hát, legyen a Június a csodák hónapja!
... A könyveket szépen darabról darabra pakolom le magamról és bár a kezem már nagyon fárad nem hagyhatom abba a munkát. Tudom, hogyha folytatom annál könnyebb lesz a mellkasomnak, a testemnek és lassan újra friss levegőhöz juthatok. Iszonyatosan kemény munka a folyamatos pakolás. Habár az első pár könyv nem is olyan nehéz, de a vége felé már a legkisebb szótár is felér egy háromezer oldalas lexikon súlyával. Elfáradok. Érzem, hogy már nagyon, de nagyon sok könyvet leszedtem magamról és alig van hátra pár darab, még sem megy. Az erőm elhagy és egyre kevésbé kapok levegőt. Akkor egy láthatatlan erő megfogja a kezem és segít nekem. Belesúgja a fülembe, hogy gyerünk bajnok már nincs sok hátra és tiéd a győzelem, az utolsó pár méteren itt leszek veled és együtt végigcsináljuk. És akkor a hangos belülről fakadó és kitörő ordításaim közepette befejezem. Befejezem és remegő lábakkal ugyan, de felállok. Szinte újjászületek. Leporolom magamról a sok port és a dohos, szúrós, piszkos levegő után végre fellélegzem. Becsukom a szemem és beszívom az élettel teli friss levegőt az orromon, a számon keresztül, ami pontról pontra új színnel és erővel tölti ki a tüdőmet. Egy apró fénysugár melegíti az arcom és kinyitom a szemem. Kinyitom a szemem és látom, hogy a világ, a levegő, a szabadság újra az enyém. Ezt a harcot is megnyertem, de nem egyedül. Amikor már úgy éreztem nem bírom, akkor jött az a láthatatlan erő, aki felemelt és általa véghez vittem a küldetésem. Fáradt vagyok? Igen. Piszkosul nehéz volt? Igen. Újra átélném? Igen. Miért? Azért mert általa még erősebb lettem. A megpróbáltatás által éreztem, hogy bármi is van nem hagynak cserben, nem vagyok egyedül. Általa erősebb vagyok és még jobban értékelem azokat a napokat és perceket, mikor a szabadság friss levegőjét gondtalanul szívhatom magamba....
Előre hát, legyen a Június a csodák hónapja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése